Hogy tele vagyunk pályájuk elején járó tehetséges énekesekkel, sokan tudjuk. Aki csak a tévés tehetségkutatókat nézi, persze kisebb eséllyel szerez róluk tudomást, de aki követi a kis klubokban rendezett koncerteket, nagyon sok ígéretes tehetségre bukkanhat. Vannak köztük tényleg kezdők, de olyanok is, akik igazából már pár éve ott állnak a rajtvonalon, minden adott is a sikerhez, de valahogy eddig még mégsem történt meg az áttörés.
Bár ezt a blogot igazából magamnak csináltam, de mióta megvan, nem történt velem semmi igazán idekívánkozó. Ellenben jártam egy koncerten az Ellátóban a múlt héten, és erről jutott eszembe, ha már megvan ez a blog, akár másokat, számomra fontos előadókat is bemutathatnék rajta. Elsőként Nagy Edi-t, aki már több éve szereplője a mainstreamtól kicsit távolabb fekvő zenéket bemutató koncerteknek. És nekem személyes kedvencem is...
NAGYEDi-ről (Nagy Edina) tudható, hogy már kislányként szerelmes lett a színpadba, és nemcsak énekesként, de színdarabokban is találkozhattunk vele. Néhány egyéb verseny és siker után a dalszerző-énekes Edi elnyerte a 2014. évi Veszprémi Utcazene Fesztivál szakmai díját. Az akkori formációt, az Edi&Kolos gitár-ének duót, valamint a kissé elborultabb triphopban utazó korábbi zenekarát, az Anyu Nem Seedel-t maga mögött hagyva, de azok hangulatát és hangzásvilágát ötvözve született a NAGYEDiproject. Ahogy látom, ez a csapat szinte folyamatosan változik, talán ezért sem jött még el a várt áttörés. Nőként összetartani egy zenekart nem egyszerű, erről tudnék mesélni én is...
Az Edi által írt, szívből jövő, vallomás- és versszerű dalok legtöbbször magyar nyelven születnek, de angol nyelvű szerzeményeit is hallhatjuk, például a nemrég videó klipet kapott Runaway című dal:
A trip-hop alapokra épülő dalokban keveredik a soul, az r'n'b és a jazz, de a poprock- és világzenéből is megjelennek elemek, és az Edire egyértelműen jellemző stílusjegyek egy különleges, mégis könnyen befogadható, amolyan alternatív popzene irányába terelik a dalokat. De ez mind csak szöveg... Edi valahogy egészen varázslatos. Kedves és barátságos, amolyan mindenkire mosolygós típus, közvetlen és magával ragadó. Ahogy tudom, van is ebből baja néha, sokan nem tudják ezt kezelni, Facebook oldalán időnként fel is bukkan egy-egy poszt ebben a témában. De akárhogy is, Edi valóban különleges. Bár rendszeresen koncertezik, - néha egyetlen gitárkísérettel, máskor a zenekarral, és szívesen közreműködik másokkal valamint 2016 októbere óta az efZámbó Happy Dead Band énekesnőjeként is halhatjuk - mégsem jött még el számára az igazi áttörés, bár kétségtelen, az utóbbi időben folyamatosan egyre többet hallhatunk róla.
Dalai valóban elvarázsolósak, akár egy szál gitár kíséretével is:
Edi nemcsak énekesként, de szervezőként is aktív: az ő nevéhez fűződik az underground énekesnőket és más művészeti ágakban tevékenykedő dívákat felkutató, bemutató és egymással, valamint a közönséggel összekapcsoló Alternatíva közösség. A nemrég megjelent Runaway című dalt a Szimpla Lemming Program keretében rögzítették, aminek a szervezésében Edi ebben az évben mint élő Lemming-díva vesz részt. De lesznek a nyáron koncertek is, és ha igaz, születik egy csomó új dal is.
Aki teheti, és akinek bejön amit Edi csinál, kövesse Facebook profilját, érdemes, Edi amúgy is sok tartalmat oszt meg ott, és persze a koncertjeire is a Facebook oldalán a legkönnyebb rábukkanni. (Ha rám hallgattok, most vásároltok NAGYEDi részvényt, sokat fog érni hamarosan...)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
